A fólia vékony lap- vagy papírvékonyságúra nyújtott fém vagy műanyag.
Építőipari értelemben a tetőfedés alatt elhelyezkedő védőréteg. Feladata a tetőfedés illesztéseinél keletkező réseken átjutó nedvesség kivezetése a tetőből. Élettartama általában 25-50 év, ám ezt nagyban csökkenti a közvetlenül a fóliát érő napfény, illetve a visszavert fény. Óhatatlan, hogy a bejutó nedvességből fény hatására pára csapódjon le. A pára igyekszik magát áttörni az előtte található rétegeken, így a fólián is. Az anyag páraáteresztő képessége határozza meg, hogy milyen könnyen jut át rajta a pára és hogy mennyire roncsolja az anyagot. Ha a fűtött tér felől beengedjük a párát a hideg tér felé, és a cserép alatti fóliánál gátat emelünk távozásának útja elé, akkor összetorlódik és víz formájában kicsapódik a hőszigetelésben. Ez az oka a téli napsütésben történő „beázásnak”. Mindezt megelőzhetjük azonban a helyes rétegrendet betartva. A rétegeket úgy kell összeválogatni, hogy a fűtött oldalon kevés párát engedjünk be a szerkezetbe egy párafékező réteg (sd:2m-100m) segítségével, illetve zárjuk el az útját egy párazáró réteggel (sd>100m). A külső rétegeknek lehetővé kell tenniük a kiszáradást, vagyis azt, hogy a bejutott pára gyorsan távozzon. Emiatt fontos, hogy a külső oldalra páraáteresztő fólia kerüljön, amelynek sd értéke maximum 0,3 m lehet – azaz kevesebb kell, hogy legyen az ellenállása, mint 30 cm levegő páraellenállásának. (Ekkora távolságra juttatjuk el a levegőt télen, amikor látszik a leheletünk.)
Példa a helyes rétegrendre:
belső burkolat – távtartó – légzáró – párafékező réteg (fólia) – szarufák – köztes hőszigetelés – páraáteresztő tetőalátét-héjazat – ellenléc – cserépléc – cserép