Pattantyús Ábrahám Géza akadémikus professzor, nemzetközileg elismert tudós, a gépészet kiemelkedő személyisége.
1885. december 11-én született Selmecbányán. Budapesten, a katolikus főgimnáziumban érettségizett 1903-ban.
Érettségi után beiratkozott a budapesti József Műegyetemre, ahol 1907-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet.
Ez után tanársegéd lett Zipernowsky Károly mellet az elektrotechnikai tanszéken. 1910-ben Ganz-ösztöndíjat kapott, és ezáltal részt vehetett egy 200 napos tanulmányúton Németországban, Angliában, Kanadában és Belgiumban. Útja során a villamos üzemű vasgyárakat és erőműveket tanulmányozta. 1912-ben szerzett doktori címet. Doktori értekezését „Elektromos hengerjáratok üzemének vizsgálata gyorsulások alapján” címmel írta.
1912 őszétől folyamatosan oktatott a Műegyetemen, mellette találmányokon dolgozott. 1926-ban műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki, 1930-ban pedig nyilvános rendes tanári kinevezést kapott, és átvette a gépszerkezettani tanszék vezetését Bánki Donáttól.
Innentől kezdve életét az új gépészmérnök-generációk kinevelésére fordította. Számos tankönyvet írt, gazdagította a magyar műszaki irodalmat. Írt ezen kívül szakdolgozatokat, kiadványsorozatokat, szaklapokat szerkesztett, gépészeti szakértéseket készített, illetve a tanszéket és a laboratóriumot fejlesztette.
Világhírű találmánya a dugattyús szivattyúk légüstjének méretezésére kidolgozott eljárás. Ezt a világon mindenhol Pattantyús-módszerként ismerik.
1952-ben Kossuth-díjat kapott. Fővédnöke volt az 1939-es Vicinális Dugóhúzó című vidám egyetemi kötetnek.
1956. szeptember 29-én hunyt el Budapesten.