Más néven karburátor, de a köznyelvben porlasztónak hívják. Tulajdonképpen egy gázosító szerkezet, ami az Otto-motorok által igényelt levegő-üzemanyag keverék előállítására szolgál.
A porlasztó a benzinmotor működéséhez szükséges benzingőz-keveréket előállító szerkezet. Az illatszerszóró elvén működik. Fontos és érzékeny részei a fúvókák, amik nagyon vékony, de pontos méretű furattal ellátott, általában bronzból készült csavarok. A benzin áramlását a furat szabályozza a levegővel való keveréshez. A porlasztóban rendszerint több fúvóka van: üresjárati, indító, fő és gyorsító fúvóka. A porlasztó szerves részét képezi a motorba kerülő robbanókeverék mennyiségét szabályozó tolattyú és gáztorok. Papírbetétes vagy olajos szűrővel szűrik a levegőben lévő port, mielőtt az a porlasztóba jut. Rendszeresen cserélni és tisztítani kell a szűrőbetétet. A levegőszűrő és a porlasztó egységet alkot, amelynek működése döntően befolyásolja a motor teljesítményét és az élettartamát.
A porlasztót 1893-ban találta fel Csonka János és Bánki Donát.
Kisebb, egyszerűbb motorokon, motorkerékpárokon még ma is lehet találni, de a gépkocsiknál gyakorlatilag az üzemanyag befecskendezés teljesen kiszorította.