A tömegmegmaradás törvénye a fizika és kémia egyik legáltalánosabb és legalapvetőbb tétele. Azon a vitathatatlan tényen alapul, hogy anyagot nem tudunk sem teremteni, sem eltűntetni. Ebből következik, hogy az anyag megjelenési formáját megváltoztathatja ugyan, de megmarad.
A tömegmegmaradás törvénye kimondja, hogy zárt rendszerben a rendszer tömege a testek bármilyen (fizikai vagy kémiai) átalakulása folyamán is állandó marad, a kémiai reakcióba lépő anyagok tömegének összege tehát egyenlő a reakciótermékek tömegének összegével.
Ez a törvény a lehető legpontosabb súlyméréssel is igazolható.
Azonban nem pontosan elégíti ki az anyagmegmaradás törvényét, legpontosabban fogalmazva [súlymegmaradás]?ról, vagy [gravitációs tömeg]? megmaradásáról beszélhetünk. Az [anyagmegmaradás törvénye]? szerint ugyanis a környezetből felvett, illetve annak energiával együtt járó tömeget is figyelembe kellene venni, ugyanis az Albert Einstein által felállított képlet ([E = mc2)]?) szerint E energiaváltozás m tömegváltozást eredményez. Ez az érték azonban a [fénysebesség]? (c) nagyon nagy értéke miatt rendkívül kicsi, így a kémiai változások során figyelmen kívül hagyható. A kémiai reakciókban a tömegmegmaradás voltaképpen az atomszám állandó voltát jelenti
A tömegmegmaradás törvényét 1756-ban [Antoine Laurent Lavoisier]? francia kémikus fogalmazta meg pontosan, de [Mihail Vasziljevics Lomonoszov]? orosz természettudós már 1748-ban foglalkozott a témával, és bizonyította kísérletileg.