James Clerk Maxwell skót matematikus, fizikus.
(Forrás: Wikipedia)
1831. június 13-án született Edinburghban. Édesapja ügyvéd volt. Gyermekkorának nagy részét a családi birtokon töltötte, majd édesanyja halála után (ekkor mindössze 8 éves) az Edinburgh Akadémiára megy tanulni. 14 évesen írta első tanulmányát, amelyben egy spárga segítségével mutatta be a mechanikai eszközök képét, matematikai függvényeit.
Előbb az Edinburgh, később a Cambridge Egyetem hallgatója. 1855-72 között publikált a színvaksággal, a színérzékeléssel kapcsolatban, és 1859-ben A Szaturnusz gyűrűinek stabilitása című esszéjéért Adams díjat kapott Cambridge-ben.
Maxwell egyik legjelentősebb vizsgálata a gázok kinetikájának elmélete, életének legtöbb munkája azonban az elektromossághoz kapcsolódik. 1862-ben összefoglalta korábbi nagy tudósok, úgy mint Michael Faraday és André Marie Ampére az elektromosság és a mágnesesség területén szerzett kutatásainak, felfedezéseinek alapjait (Maxwell-egyenletek), és nevéhez kötődik a Maxwell-eloszlás, a gázok mozgásának leírása is. Az elektromos és a mágneses mező térben való terjedésének sebességét a kezdetleges eszközök miatt csak megbecsülni tudta, de nem tévedett sokat: 310 740 000 m/s-ra becsülte. (A valós sebesség a fénysebesség: 299 792 458 m/s.)
Maxwell fedezte fel azt is, hogy a piros, kék és zöld szűrőkkel színes képeket lehet előállítani, kutatott az optika, a színes látás terén is.
Korának legnagyobb tudósa volt, aki nagy befolyással volt a XX. századi fizikára.
Nevét a mágneses fluxus [CGS]?-egysége (maxwell, jele: Mw) őrzi, valamint a Vénusz egyik hegységrendszere, a Maxwell Montes is. (Ez az egyetlen eset, hogy a Vénuszon férfiról neveztek el valamit.)
Századik születésnapján, amit ő maga nem ért meg (1879. november 5-én hasüregrákban hunyt el), Albert Einstein az alábbi szavakkal illette: „A legalaposabb és legtermékenyebb fizikus volt Newton óta.”