André Marie Ampére francia fizikus és matematikus.
(Forrás: Wikipédia)
1775. január 20-án született Lyonban, jómódú család gyermekeként. Élénk eszű, érdeklődő gyermekként már 13 évesen a Nagy Francia Enciklopédiát olvasta. Elolvasta mind a húsz kötetét, és ez keltette fel érdeklődését a természettudományok és a matematika iránt.
Ifjúként érte a francia forradalom, s bénítólag hatott rá édesapja kivégzése, akire ráfogták, hogy arisztokrata. A letargikus állapotból Rousseau és Horatius művei jelentették a kiutat.
1801-től fizikát tanított Bourg-en-Bresse városban, majd 1805-től a párizsi École Polytechnique-ben, majd 1809-től professzorként oktatott tovább. Ampére a munkásságával tulajdonképp egy új tudományágat teremtett: az elektrodinamikát. 1820-ban fedezte fel, hogy az [egyirányú áram]?ok vonzzák, az ellenkező irányúak pedig taszítják egymást.
Később kimutatta a [nem párhuzamos áramok]? kölcsönhatását is. E jelenségekre vonatkozó szellemes kísérletei alapján levezette az elektrodinamika egyik alaptörvényét, amely szerint az elemi áramok vonzása vagy taszítása egyenesen arányos az áramelemeken átfolyó áramok erősségével, és fordítottan arányos a köztük levő távolság négyzetével, valamint függ a két áramelem által bezárt szögtől. Az elektromos áram és az általa keltett mágneses tér erőssége között fennálló összefüggés az ún. Ampére-féle gerjesztési törvény.
Ampére nevéhez fűződik az elektromágnes, az elektromos távíró és a galvanométer föltalálása is, és az elsők között volt, akik megkülönböztették az atomokat és a molekulákat.
Utolsó éveiben egészsége megromlott. 1836. június 10-én tüdőbajának gyógyítására Marseille-be utazott, eközben érte a halál. Fejfáján ez áll: „Amilyen nagy, éppolyan jó és egyszerű volt.”