Jendrassik György magyar gépészmérnök, neve a gázturbinak és a dízelmotorok fejlesztési területén vált ismertté.
1898. május 13.-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Horánszky utcai reálgimnáziumban végezte. Különösen érdekelte a fizika és a matematika, 12 éves korában már tudott differenciálni és integrálni. A gimnázium után a Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karán végezett. Ösztöndíjjal kijutott a Berlini Műszaki Egyetemre. Végül 1922-ben szerezte meg gépészmérnöki oklevelét Budapesten.
Ugyanebben az évben elkezdett dolgozni az akkor neves Ganz Részvénytársaságnál. A Tanulmányi Osztálynál kezdett el dolgozni, fejlesztések, kísérletezések folytak itt. Első munkái közé tartozott a holland tengerparti helyiérdekű vasút részére szállított újszerű kocsik főtartóinak szilárdsági számítása és a terhelési próbák előkészítése.
Ekkoriban a Ganz-gyárban egy középfordulatú semi-dízelmotor kifejlesztése volt a cél. Jendrassik megismerhette a dízelmotor gyakorlati és elméleti részeit. Elkezdett érdeklődni a téma iránt, és nem sokkal később több szabadalmat is kidolgozott, amelyekkel megalapozta a járművekben alkalmazható kis-, és közép teljesítményű dízelmotorok kifejlesztését. 1927-ben készültek el a Ganz-Jendrassik motorok első példányai, amit Jm 130 típusjellel jelöltek. Ezekkel a motorokkal indult el a hazai vasutak és a Duna-tengerhajózás dízelezése. Motorjai nemzetközileg is ismertek voltak, több országban is gyártották. Továbbfejlesztve ezt a típust később a két, négy és hathengeres változatok is elkészültek, amelyek stabil, vasúti jármű és hajó meghajtására voltak alkalmasak. Sikerei láttán a Ganz-gyáron belül létrehozták az önálló Jendrassik Motorszerkesztési Osztályt, ami 1958 végéig működött. Jendrassik lett ennek az osztálynak a vezetője, illetve egyre magasabb pozíciókat ért el az évek során. 1930-ban felügyelő, 1931-ben főfelügyelő, 1936-ban igazgató, 1939-től vezérigazgató-helyettes, 1942-től pedig vezérigazgató lett.
Tehetségét tekintve, rossz időpontban lett vezérigazgató-helyettes, majd később vezérigazgató. 1939-ben megkezdődött a II. világháború, amibe Magyarország is belekerült 1941-ben, tehát a Ganz-gyárnak át kellett állnia haditermelésre. Így nem tudta tökéletesíteni a motorfejlesztéseket, a gázturbinával való kísérletei is abbamaradtak. A Ganz-gyárat államosították 1946-ban, ő 1947-es nyugdíjazásáig vezérigazgató maradt.
Jendrassik már megbecsült mérnök volt a Ganz-gyárban, amikor elkezdett a gázturbina-fejlesztéssel foglalkozni. 1938-ban készült el gyakorlatilag az első gőzturbinak egyike, aminek 100 LE teljesítménye volt. A háború alatt ez elpusztult, de fejlesztése aztán szabadalmak hosszú sorát eredményezte. A gőzturbina egy belső égésű hőerőgép, hő-, illetve mechanikai energiává alakítja át a tüzelőanyag termokémiai energiáját. A munkafolyamat minden fázisa más és más géprészben történik (turbina, tüzelőtér, hőcserélő, kompresszor). Előnye, hogy könnyebb súlyú gépek készíthetők, mert nincsenek nagy tömegek. Már 1944-től foglalkoztatta a nyomáscserélő gondolata, azonban a háború miatt csak a londoni emigrációja során tudta megvalósítani. Végül ezt a szabadalmat 1953-ban jelentette be. Londoni munkássága leginkább erre összpontosult. A nyomáscserélő, ahogyan a gázturbina is, egy áramlástechnikai hőerőgép. A gázok kompressziója és expanziója dugattyúk vagy lapátok nélkül, közvetlenül a gázok hatására megy végbe. Egyszerű szerkezetű ez a gép, használható főgépként (gázturbina) és mellékgépként (turbótöltő, hőszivattyú, légkompresszor) is.
Itthon számos támadás érte, bizalmatlanság vette körül. Mivel nem volt módja folytatni kutatómunkáját, egy 1947-es üzleti útjáról nem tért vissza. Kis ideig Argentínában élt, majd Londonban telepedett le. Itt folytatta tovább a gázturbinaval kapcsolatos fejlesztéseit, illetve a fent említett nyomáscserélőt is itt dolgozta ki.
1951-ben, kint tartózkodása alatt felkereste egy biztosság Magyarországról az itthoni kapcsolatai végleges felszámolására. Beleegyezett, hogy itthoni szabadalmairól lemond. Viszont az addig gyártott motorjai után részesedést ítéltetett meg magának a Nemzetközi Bíróság útján. Így végleg megszakadt a kapcsolat közte, és a Ganz-gyár között.
1954. február 7.-én váratlanul hunyt el Londonban.