Már 641 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


A kőszén egy főleg növények anyagából képződő különlegesen átalakult, szerves eredetű, éghető, üledékes kőzet. Kialakulásánál egy biokémiai folyamat, a tőzegképződés és egy geokémiai, a tőzeg kőszénné alakulása játsza a két főszerepet. Tőzegképződésnél az elpusztult szárazföldi növényi anyagok bomlása elzártan a levegőtől megy végbe. Eközben az úgynevezett mocsárgáz, vagyis metán és szén-dioxid távozik. A széntartalom ennek hatásásra feldúsul és szilárd állapotúvá válik. Amennyiben a láp medencéje sűllyed, a tőzeg nagy mennyiségben halmozódik fel. A tőzeg vegyületeiből értékes fűtőanyagok keletkeznek, mint a lignit, [barnakőszén]?, [feketekőszén]?, vagy az antracit. Fontos szerepet játszik az átalakulásban a nyomásnak és a hőmérsékletnek.

 

Általában több száz méteres mélységben húzódnak a széntelepek, de a felszín változása, pusztulása miatt gyakran a felszín közelébe kerülhetnek, vagy akár a felszínre is. 10-20 méteres mélységig külszini fejtéssel termelhető a kőszén. Nagyobb mélységben aknákat mélyítenek.
Fontos szerepe van a vegyiparban, fűtőanyagként alkalmazzák a hőerőművek, illetve pl. a vaskohászatban nélkülözhetetlen.

  

A történelemben Theophrastos Kr. e. 315-ben tesz először említést a kőszén használatáról. Szerinte a kovácsok használják őket, mert meggyulladnak és égnek. Középkori, csaknem minden országban elterjedt általános monda szerint, a szenet hegyi szellemek, hegyi manók mutatták meg az erdőben faszén égetéssel foglalatoskodó szegény kovácsnak. Ez a monda a belgiumi Ličge 1200 körüli régi krónikáiban módosult. Itt ugyanis a szegény kovácsnak angyal adta azt a tanácsot, hogy a szomszédos Publemont nevű hegyen ásson s a szenet ott csakugyan meg is találta. A kovács neve Hullos volt s az általa megtalált égő kőzetet róla nevezték el houille-nak, ami a kőszén francia neve.

A kőszenet a rómaiak és írások szerint a Kínaiak is tüzelésre használták, ugyanis a reggelig parázslott és olcsóbb volt, mint a fa. A szaporodó népesség miatt több erdő is kipusztult és emiatt kezdték el kezdetlegesen a szénbányászatot. Nem ismerték a szenet Egyiptomban, Főníciában, Palesztínában, hiszen itt nincsenek széntelepek.

Ennek dacára azonban nem használták, mert szénbányászás nyomait nem találjuk náluk. A legrégibb biztosabb adatok a kőszén ismeretére a 12. századból maradtak reánk.

 

A kőszén növényi szerves anyagokat tartalmaz, mint a szén, oxigén, hidrogén, nitrogént, ként és foszfort. Emellett szervetlen ásványi anyagokat, mint agyagot, iszapot is tartalmaz.

A kőszenet kezdetben tüzelésre használták, de az ipari forradalom hatására vált igazán jelentőssé. Porából brikettet sajtolnak, ami ugyancsak tüzelőanyag. Vegyipari felhasználása a 20. századtól jellemző. 1200-1300 °C-on anaerób körülmények között lepárolva kokszot, kamragázt és kátrányt kapunk.

 

Környezetre a kőszén elégetése rossz hatással van, ugyanis a füstgáz legnagyobb része szén-dioxid, amely okolható a globális felmelegedésért. Valamint a savas eső keletkezésében a nitrogén és a kén oxidjainak van nagy jelentősége, hiszen a légkörben gyorsan hidrolizálódik.


Magyarországi kõszénelõfordulások:

  

Mecsek hegység:
Hazánkban ez az egyetlen hely, ahol feketekőszén fordul elő. Pécs környékén a kőszéntelepes üledékes rétegsor vastagsága a 900 métert is elérheti és az 5 méternél vastagabb telepesk száma meghaladja a 170-et. A bányászat az 1700-as évek végén indult és 200 éven át működött. Veszélyes munkaterület volt a metánfelhalmozódás miatt. Főbb bányaközpontok: Pécs, Komló, Szászvár, Máza, Nagymányok.

 

Ajka:
A barnakőszén lelőhelye. Itt három telepcsoportban léteznek a kőszéntelepek. Az alsó telepcsoport tartalmazza a legjobb minőségű barnakőszenet, a középső telepcsoportban az ajkait nevű ásvány található, vagyis borostyánkő. gyengébb minőségű barnakőszenet a felső réteg tartalmazza. Ezeken a területeken magas volt az uránkoncentráció. 1980-as években a bányászat megszűnt.

 

Az ÉK-dunántúli eocén barnakõszén-terület:
Limnikus eredetű barnakõszén terület, jellemzõ rá a töréses szerkezet. A bányászat az 1700-as évek végén kezdõdött. A fõ központok Tatabánya, Dorog, Tokod, Balinka, Dudar Oroszlány, Nagyegyháza, Csordakút, Mány voltak (Mányban 2004 végén szûnt meg a bányászkodás). Az utóbbi három elõfordulásnál a kõszén közvetlenül alsóeocén bauxitra települ, így néhány vágatban mindkettõt fejtették. Az 1980-as évek elején zajlott "eocén program" keretében nagyszabású kutatás, bányafejlesztés és hasznosítási tervek születtek a kõszénvagyonra vonatkozóan. A bányászat azonban számos környezeti problémával járt együtt. A mélybányászat miatt a felszínen beszakadások, süllyedések keletkeztek. Mivel a bányászat rendkívül karsztvízveszélyes volt, intenzív szivattyúzást kellett végezni, ami a források kiapadásához, települések vízellátási nehézségeihez vezetett. A kõszéntelepek mennyisége és eloszlása sem igazolta a terveket. Mindezek miatt az 1990-es években a bányászat egyre inkább visszaszorult, ma már csak néhány kisebb bánya működik.

 

A nógrádi és borsodi barnakõszén-terület:
Az észak-magyarországi barnakõszén telepek az alsó-középsõ miocénben keletkeztek, limnikus jellegűek. A bányászat az 1800-as évek közepén kezdõdött, napjainkban már csak néhány, kisebb kapacitású bánya működik.

 

Brennbergbánya:
Alsómiocén korú barnakõszéntelepek a Soproni-hegység nyugati részén. A kõszéntelepes sorozat a paleozóos kristályos alaphegység lepusztult felszínére települ. Magyarország elsõ szénbányája ezen a területen mûködött, 1759-ben kezdték a termelést. Ma múzeum mutatja be az egykori bányászkodás körülményeit.

 

Várpalota, Hidas:
Várpalotán középsõmiocén korú lignit elõfordulás van. A bányászat az 1800-as évek második felében kezdõdött. Az 1960-as évektõl az inotai erõmű és alumíniumkohó használta az itt bányászott lignitet. Ugyancsak miocén korú lignitet bányásznak a Mecsek hegységben, Hidas közelében.

 

Mátra- és Bükkalja:
Pannon korú lignit. A terület a többi hazai kõszénlelõhelyhez viszonyítva kiemelkedõen nagy készletekkel rendelkezik. A becsült lignitvagyon több mint 3 milliárd tonna, míg az egyéb hazai elõfordulások készletei milliós nagyságrendűek voltak. A bányászat külszíni fejtéssel történik. A bányatérségeket folyamatosan vízteleníteni kell, mivel a talajvízszint a bányászat szintje fölött van. A bányászat központjai Gyöngyösvisonta és Bükkábrány. A bükkábrányi bányát 1985-ben nyitották meg. A pannon lignitek gazdasági jelentõsége igen nagy, mivel jelenleg ezek az ország legolcsóbb energiaforrásai. A lignitbõl a gyöngyösvisontai hõerõmûben nyernek villamos energiát.

 

Szombathely-Torony:
A mátra- és bükkaljai lignithez hasonlóan pannon korú lignitelõfordulás, mely Szombathelytõl nyugat felé, Ausztriába is áthúzódik. Szintén a Pannon-beltenger partszegélyi üledéke. Elõnye az elõzõ elõforduláshoz viszonyítva az, hogy a telepek nagy része a talajvízszint felett van, és vastagságuk nagyobb, illetve egyenletesebb, mint a mátra- és bükkaljai ligniteké. Külszíni bányászat Torony mellett folyt, az elõfordulás további bányászatra perspektivikus.


A szócikkhez társított címkék:
Magyarország , tüzelőanyag




Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Pókerpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági és pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár borkulturális tudástár pókerenciklopédia