Már 642 szócikk közül válogathatsz.

Az Energiapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes energetikai tudástár. Legyél Te is az Energiapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
Hirdetés


Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök, az MTA tagja.

 

 

(Forrás: Wikipedia)

 


Bláthy 1860. augusztus 11.-én született, Tatán. Jómódú kereskedőcsalád gyermeke volt, már az elemi iskolában is kitűnt gyors észjárásával, számolótehetségével.


Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetem gépészmérnöki szakán végezte, mérnöki diplomáját 1882-ben kapta meg. 1881 és 1883 között a MÁV gépgyárában dolgozott, először gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként. 1883-ban lépett a Ganz és Társa villamos osztályának alkalmazásába, mint gépszerkesztő. Ez ideális helyszínt biztosított ötletei megvalósítására, legnagyobb alkotásai, felfedezései itt születtek.


Bláthy érdeklődött a természettudományok különféle ágai iránt. Csillagászati eredményei ugyanolyan sikereket értek el, mint például a sakkjátékosok számára kidolgozott feladatainak gyűjteménye. Műszaki munkássága és feltalálói tevékenysége alapján a legtermékenyebb tudósaink közé tartozik.


Amikor belépett a Ganz-gyárba, akkor az elektrotechnikát kezdte el tanulmányozni Faraday és Maxwell munkái alapján. Felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazásának módját, ennek alapján alakította át 1883-ban az egyenáramú gépek mágneseinek alakját, és ez által a gépek teljesítménye az addigi többszörösére emelkedett.


1884-ben kapta az első szabadalmát, amikor az egyenáramú [dinamó]?khoz megszerkesztette az öngerjesztő higanyos feszültségszabályozót, amelyet a később a generátoroknál alkalmazott.


A villamossági üzemben 1885-ben [Zipernowsky Károlly]?al és Déri Miksával feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagú transzformátort. A szakvilágnak ezt, az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be. A három tudós közös szabadalma a sarok nélküli transzformátorra vonatkozott, és annak két kivitelét, a "magtranszformátort" és a "köpenytranszformátort" tartalmazta. Ez a találmány volt az alapja az ipar és a háztartás gazdaságos és olcsó világítással való ellátásának. A transzformátorokat Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítették, és közös munkájuk a korabeli elektrotechnika egyik legfontosabb állomását jelentette.


A ma használatos fogyasztásmérők is az általa feltalált készülék elvén működnek. Ez is az egyik legjelentősebb munkái közé tartozik, az első indukciós wattóra számlálók, amelyeket 1889-ben a Ganz-gyár hozott forgalomba. Az általa feltalált további, tökéletesített fogyasztásmérők a világ minden tájára elvitték a magyar elektrotechnika jó hírét.


Saját maga fejlesztett vízi és gőzturbinakat, amelyek számos európai nagyvárost láttak el energiával a század első évtizedében. Elsőként a világon ő kapcsolt össze sikeresen hőerőművet vízerőművel. 1895-ben Bláthy megalkotta az első háromfázisú transzformátort, ezzel a magyar erősáramú ipar újabb műszaki és gazdasági fellendülése vette kezdetét.


1891-ben a villamos művek üzemi feltételeinek megfelelő, önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamos mozdonyok fázisváltójának tökéletesítése is.

Érdemeiért sok méltó elismerésben volt része. A budapesti és a bécsi Műegyetem 1917-ben, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1927-ben tiszteletbeli tagjainak sorába választotta. Az olasz király 1907-ben a Corona d'Italia-rendjel tiszti keresztjével, az MTA 1909-ben a Wahrmann-, 1935-ben a Marczibányi-díjjal tüntette ki, 1933-ban pedig a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta neki.
Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, a Magyar Automobil Klubnak. Választmányi tagja volt az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak, a Stella Csillagászati Egyesületnek és számos más tudományos és társadalmi alakulatnak.


1939. szeptember 26-án, Budapesten bekövetkezett halálakor magyar és idegen nyelven írott szakcikkeinek száma több mint félszáz, magyar és külföldi szabadalmainak száma pedig több mint kétszáz volt. Emlékezetére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1958-ban "Bláthy Ottó Titusz-díj" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított.

 


A szócikkhez társított címkék:
feltaláló , tudós
Hirdetés




Médiapédia Patikapédia Ecopédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Szépségpédia
marketing és média tudástár egyészségügyi enciklopédia gazdasági, pénzügyi tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár mindent a borokról szépség, divat, smink