Zipernowsky Károly magyar mérnök, a váltakozó áram atyja, a transzformátor egyik feltalálója.
1853. április 4-én született Budapesten. Iskoláit a fővárosban végezte. Pályafutását gyógyszerészként kezdte, 3 évig dolgozott Kecskeméten, de már akkor érdeklődött az elektromosság iránt. Később, 1872-ben be is iratkozott a Királyi József Műegyetemre.
Negyedévesen már előadásokat tartott az elektrotechnikáról. Az egyik ilyen előadásán figyelt fel rá Mechwart András, aki meghívta a Ganz és Társa elektromos osztályának megszervezésére, mert látta benne a világosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit.
Ő is hozzájárult ahhoz, hogy nagyhírű gyárrá fejlődjön a Ganz Villamossági Művek. Először az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. 1878-ban készítette el az első [dinamó]?ját, amely a Ganz utcai műhely világítását biztosította. Később a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be.
1881-ben fejlesztette ki ívlámpáját, az ő tervei alapján készült a Nemzeti Színház villanyvilágítása 1882-ben. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház (és itt már váltóáramot használt). Zipernowsky váltakozó áramú generátorainak köszönhető az a gőzvilágítógép, amely 30 éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.
A szénszálas izzólámpa felfedezése után fontossá vált az energia gazdaságos szállítása nagyobb távolságra. Zipernowsky érdeklődése ekkor a váltakozó áram előállítására és felhasználásra terelődött.
1883-ban Déri Miksával felismerték a többfázisú áramrendszerek előnyét, ezáltal egy öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztettek. Bláthy Ottó Tituszszal és Déri Miksával közösen dolgozták ki a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakítja az elektromos áramot. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a nagyfeszültségű váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történő elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk tárgya a „tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal” volt.
A transzformátort 1885. május 1-jén mutatták be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt rá. Találmányuk utat nyitott az elektrotechnika továbbfejlődéséhez.
Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. Több tanulmánya jelent meg ebben az időben, többek között a „Nagysebességű elektromos vasutak” című.
Zipernowsky 1895-ben otthagyta a Ganz gyárat, és a Műegyetem elektrotechnikai tanszékének tanára lett.
1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 saját, illetve másokkal közösen alkotott találmányának leírását közölte. Érdeklődése a hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt, vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett.
1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások összehangolásában és felkarolásában.
1942. november 29-én hunyt el Budapesten.