Bay Zoltán 20. századi természettudós, feltaláló.
(Forrás: Wikipedia)
1900. július 24.-én született Gyulavárin. Nevéhez fűződik a fényre alapozott méterdefiníció, a fotoelektron-sokszorozó és a magyar Hold-radar kísérlet.
Középiskolai tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. Sokáig nem tudott dönteni, hogy a természet-, vagy a társadalomtudományokat válassza-e élethivatásul. Példaképe volt Eötvös Lóránd, aki végül „segített” döntésében.
A gimnázium után Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta a tanulmányait. A diploma megszerzése után az egyetem Elmélet Fizika Tanszékén lett tanársegéd. 1926-ban megszerezte a doktori fokozatát fizikából a legmagasabb kitüntetéssel. Érdeklődése már az egyetemi évei alatt is az akkor újnak számító atomfizika felé fordult, doktori disszertációját is ebben a témában írta. Tudományos eredményei és érdeklődési köre miatt munkáját Berlinben folytatta. Ekkoriban a német főváros a fénykorát élte. Nagyon sok neves fizikus dolgozott ebben az időben itt (pl. Albert Einstein, Max Planck).
Itt tartózkodása alatt kutatómunkát folytatott, a hidrogénmolekula folytonos színképén alapuló, új, nagyenergiájú ultraibolya fényforrást fejlesztett ki. Berlinből hazatérve Szegeden tanított elméleti fizikát. Itt ismerkedett meg Szent-Györgyi Alberttel, akivel később figyelemre méltó cikkeket írt tudományos együttműködésben. 1936 és 1948 között az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumának vezetője volt.
Ezalatt az idő alatt Bay számos találmányára kapott szabadalmat:
- nagyfeszültségű gázcsövek
- fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése
- elektrolumineszcenciára vonatkozó szabadalom
- rádió-vevő készülékek áramköreinek kifejlesztése
- deciméteres rádióhullámú technika
Az egyik legismertebb Bay Zoltán nevéhez kapcsolódó eredmény a Hold-radar kísérlet. 1945 nyarán kezdődtek a kísérletek, 1946. február 6.-án jelentették be, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni. Ez azért volt nagyon jelentős, mert ez volt az első alkalom, hogy az ember elért egy Földön kívüli objektumot.
1948-ban emigrációba kényszerült, itthon megfosztották állampolgárságától, kitüntetéseitől, és az Elektrotechnikai Egyesület is kizárta a tagjai közül. Ezért elfogadta a George Washington Egyetem meghívását, és itt a kísérleti fizika professzora lett. Együtt dolgozott Neumann Jánossal, és Szent-Györgyi Alberttel biofizikai témákban.
A 70es évek hozta el számára a sikert. Ekkor sorra érik a kitüntetések a világ nagy egyetemein. 1989-ben az MTA helyreállítja teljes jogú tagságát. 1990-ben átvehette a Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét. Elektrotechnikai Egyesületi tagságát is helyreállították és örökös tiszteletbeli elnökévé választották.
1992. október 4.-én hunyt el Washingtonban. Hamvait hazaszállították és szülőfalujában temették el 1993. április 10.-én.