Energiapédia szócikk találomra
Galileo Galilei
Galileo Galilei 1564. február 15-én született Olaszországban, Pisa-ban és 1642. január 8-án hunyt el. Természettudós volt. Giulia Ammannati és Vincenco Galilei zenetudós fia.
Orvosi tanulmányokat folytatott, de anyagi gondok miatt ezt abba kellett hagynia. Ezután áttért a matematikára és a természetfilozófiára. 1589 – 1592-ig matematikát tanított.
1610-ig Padovában mechanikát, geometriát és csillagászatot tanított és emellett mechanikai kísérleteket folytatott. Közben megépítette termoszkópját és iránytűket gyártott, melyekhez kézikönyvet írt.
1594-ben sikerült szabadalmaztatnia a vízemelő gépét.
Munkássága
Munkássága a fizika, matematika és a csillagászat területén bizonyult a legértékesebbnek.
Matematika:
A kísérleti fizikában újítónak számítottak matematikai alkalmazásai, de eljárásai hétköznapiak voltak. Legnagyobb matematikai felfedezése, hogy: a legtöbb egész nem négyzetszám, mégis ugyanannyi egész szám van, mint négyzetszám. 250 évvel később ezt a feltételezett ellentmondást Georg Cantor feloldotta.
Fizika:
Galilei fizikai munkássága a testek mozgásán a klasszikus mechanika előfutára, melyet később Newton fedezett fel.
Kitalált a gyorsulásra egy matematikai törvényt, melynek lényege, hogy a gyorsulás teljes útja, nyugalomból indulva, az idő négyzetével arányos. Bizonyította, hogy a testek addig megőrzik a sebességüket, amíg egy másik erő nem hat rájuk. Ezzel megcáfolta Arisztotelész hipotézisét.
1600-as évek elején Galilei foglalkozott a fény sebességének mérésével, de nem járt sikerrel.
Rájött, hogy a hangnak is van frekvenciája.
Klasszikus relativitáselméletben is előrelépés volt, amikor Galilei megállapította, hogy egy test sebességét nem tudja senki megállapítani viszonyítási pont nélkül. Később Einstein ezt továbbfejlesztette.
Csillagászat:
Galilei írt először arról, hogy távcsövet használt az égbolt vizsgálatára. Bár nem ő találta fel, de ő készített egy 8-szoros, később pedig egy 20-szoros nagyítású darabot. 1609. augusztus 25-én mutatta be a velencei törvényhozóknak az első távcsövét.
1610. márciusában egy értekezésben a Sidereus Nuncius-ban publikálta csillagászati észrevételeit.
1610 elején felfedezte a Jupiter négy holdját és megismerte azok mozgását.
A Szaturnusz gyűrűit is ő észlelte, de természetét nem ismerte fel egyértelműen.
Az első között figyelte meg a napfoltokat és a hegyeket, valamint a krátereket a Holdon.
1612-ben felfedezte a Neptunuszt, de nem tudta, hogy egy bolygó, így nem tulajdonított nagy jelentőséget neki.
Az egyház Galilei ellen volt, mivel a bolygókkal kapcsolatos kutatásai, miszerint a Föld és az égitestek mozognak, ellentétesek voltak az egyház hitével.