Energiapédia szócikk találomra
Kőolaj, felhasználása és lelőhelyei Magyarországon
A kőolaj, vagy más néven ásványolaj egy szerves anyag, amely a Föld kérgében található, barna, zöldes-barna, vagy fekete színű és folyékony halmazállapotú. Éghető, szerves vegyületekből álló kőzeteknek tekinthető.
Azokon a területeken, ahol a tenger medencéje sekély vizű csatornával kapcsolódik az óceánhoz, vagy a tengerhez, ott a vízben lévő áramlás a sekély víz miatt nem juthat a tengermedencébe és emiatt nem tud oxigént szállítani annak fenekére. Ezekben a mélységekben az oxigéntől elzárt területeken az elhalt élőlények nem oxidálódnak, hanem rothadnak és földgázzá, vagy kőolajjá alakulnak.
A keletkezés helyén levő üledék likacsaiban található a kőolaj. A repedésekben felfelé vándorol a nagy nyomás miatt egészen addig, míg a tömör záró réteg útját nem állja. Az itt kialakult csapdában megreked és felhalmozódik.
A kőolajnak magas a fajlagos energiatartalma. Aránylag könnyű a kitermelése és szállítása, valamint a további tárolása. Széles körben alkalmazott ásványi erőforrás. a kőolaj fűtőértéke 10.000 - 11.500 kcal/kg (41.870 - 48.150 kJ/kg). Ipari felhasználása jelentős. Erőművekben, a műanyaggyártásban kémiai alapagyagként, az autók és repülőgépek üzemanyagaként hasznosítják.
A kőolaj alkotórészei közé tartozik a szénhidrogén, a kén, nitrogén, oxigén által képzett vegyületek is. Ezen kívül vizet és szilárd ásványi szennyezőanyagokat is tartalmaz.
A kőolajat négy fő csoportba oszthatjuk annak alapján, hogy milyen szénhidrogén típus a fő alkotórésze:
1. paraffinos (paraffin bázisú)
2. nafténes (naftén bázisú)
3. aszfalténes (aszfalt bázisú) és
4. intermediát (átmeneti bázisú)
Származási hely szerint megkülönböztetünk Ural, Brent, Dubai Light, Bonny Light, West Texas Intermediate (WTI) típusú kőolajat. A minőség jellegére is asszociálhatunk a nevek alapján.
Magyarországon a kőolajkutatás a 19. század második felében kezdődött, kezdetben sekély fúrásokkal és kutatóaknákkal. A kutatást az állam is támogatta 1893-tól. Kis eredménnyel folytak a feltárások a Zemplén, Ung, Máramaros, Szilágy, Bihar, Szatmár és Trencsér megyékben, a Mátra északi oldalán, a Muraközben, a Dráva és a Száva mentén. 4500 tonna olajat termeltek ki 1905-ig. 1889-től aszfaltot bányásztak Derna-Tataroson, amelyből 1800 tonna kőolajat állítottak elő évente.
Magyarországon a kőolajkutatás a 19. század második felében kezdődött, kutató aknákkal és sekély fúrásokkal. Az ország számos pontjáról ismert kőolaj-indikációk ösztönözték a kutatást, amelyet 1893-tól az állam is támogatott.
Zemplén, Ung, Máramaros, Szilágy, Bihar, Szatmár és Trencsén megyékben, valamint a Mátra északi oldalán, a Muraközben és a Dráva, Száva mentén folytak a kutatások, de csekély eredménnyel. 1905-ig 4500 tonna olajat termeltek ki, ennek a 4/5-ét a Muraközben és Horvátországban, a többit pedig Sáros, Zemplén, Ung és Máramaros megyékben. Derna-Tataroson 1889-től kezdve aszfaltot bányásztak, amelyből évente mintegy 1 800 tonna kőolajat állítottak elő.
1914-ben rábukkantak az egbelli kőolaj- és földgázmezőre. Itt alkalmazták először Eötvös Lóránd torziós ingáját kőolajkutatásra.. 1917-ben 10.400 tonna kőolajat termeltek ezen a területen. 1918-ban a Dráva és Száva közén is sikeres kutatás folyt.
Budafapusztán 1937-ben a Magyar-Amerikai Olajipar Rt. geofizikai vizsgálatok eredményeire alapozva kutatófúrás történt. 1941-től már csak Budafa és Lispe területén történt kőolajtermelés. 1937-ben 1.366 tonna, 1943-ban 838.000 tonna termelés volt. 1941-től már exportáltunk Németországba.
1937 és 1945 között az összes kút együttes termelése 3 820 000 tonna olaj volt. A második világháborút követő években az Alföldön a Magyar-Szovjet Olaj Rt. (MASZOVOL), a Dunántúlon a MAORT államosítása után a Dunántúli Állami Kőolaj Vállalat (DÁK) folytatta a kutatást. A két vállalat 1952-ben MASZOLAJ Rt. néven egyesült, majd 1954-ben magyar tulajdonba került. 1957-ben alakult meg az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt. Az ezt követő három évtized alatt mintegy 9 millió kutató és feltáró fúrás mélyült, amelyek eredményeképpen kb. 100 szénhidrogén-lelőhelyet tártak fel, amelyek közül 10 jelentős és egy (Algyő) nemzetközi mércével mérve is nagy lelőhely.
Ma a kőolaj és földgázkészletek döntő többsége az Alföldön található. A kőolaj Algyő és Szeged térségében, a földgáz Hajdúszoboszló környékén fordul elő nagyobb mennyiségben. A készletek kisebbik része a Dunántúlon található, Nagylengyel, Lovászi, Budafa, Inke környékén.