Energiapédia kiemelt szócikk

Energiamegtakarítási tippek

Az energia ésszerű és hatékony felhasználására napjainkban egyre nagyobb az igény és a törekvés. Nagyon fontos a környezettudatos gondolkodás elterjedése, hiszen a fosszilis energiaforrások (pl. szén, kőolaj, földgáz) készletei egyre csökkennek, az energiaárak pedig nőnek.
Az alábbiakban nézzük meg, hogy energiafogyasztó eszközeink és használati szokásaink megváltoztatásával hogyan léphetünk az energiatakarékos életmód útjára.

További részletek

 A periódusos rendszer 7. eleme. Nemfémes, színtelen, szagtalan, környezeti hőmérsékleten gáz halmazállapotú anyag, atomtömege 14,0067 g/mol, kémiai jele: N

Sűrűsége 0 °C hőmérsékleten, 101,325 kPa légköri nyomáson 1,2506 g/L

Olvadáspontja            63,14 K, azaz -210 °C

Forráspontja 77,35 K, azaz -195,8 °C

Mint önálló kémiai elemet 1772-ben Sir Ernest Rutherford Nobel-díjas kémikus és fizikus ismerte fel a levegő alkotórészeként, majd Antoine Laurent de Lavoisier francia vegyész kísérletei során nevezte el „azote”-nak. (Régies magyar neve is ebből származik, „azót”, vagy magyarítva „légeny”.) Az 1790-ben megjelent „Élémens de Chymie”  című könyvében Jean-Antoine Chaptal nevezi először „nitrogéne”-nek, a görög „nitron” és „gennaó” szavak összekapcsolásával, melynek magyar megfelelője nagyjából „salétromot alkotó”. 

A nitrogén atommagja kis méretű, elektronegativitása viszonylag nagy, így háromszoros kovalens kötéssel is képes kémiai kötést alkotni. Molekulája kétatomos, vagyis két nitrogénatom alkot egy nitrogénmolekulát (N₂). Elemi formában főleg a levegőben fordul elő, melynek 78%-a nitrogén.

Az élőlények számára a nitrogén rendkívül fontos elem, a fehérjék és a DNS egyik fő alkotóeleme. Az élőlények legtöbb fajtája nem képes a légköri nitrogént felvenni, ezért azt nitrogénvegyületek formájában veszik magukhoz. A növények számára a talajban lévő szerves anyagok jelentenek nitrogénforrást, melynek lebomlásakor karbamid szabadul fel, amiből a baktériumok ammóniát (NH₃) és szén-dioxidot (CO₂) állítanak elő, ezek szénsav (H₂CO₃) és ammónium-hidroxid (NH₄OH) keletkezése közben vízben oldódnak. Az így keletkező ammónia-, vagy ammóniumiont (NH₄+) egyes pillangósvirágú növények (pl.: zab, lucerna, borsó, bab, lóhere) gyökerein élő, ún. nitrifikáló baktériumok képesek megkötni, majd nitrit- (NO2₂-), vagy nitrátionná (NO₃-) alakítani. Ezeket az ionokat a növények már képesek felvenni, szervezetükbe építeni, s így továbbadni a többi élőlénynek.

Környezeti hőmérsékleten atmoszférikus nyomáson a nitrogén különlegesen semleges gázként viselkedik (ún. inert gáz), csak nagyon kevés anyaggal lép reakcióba. Vízben csak nagyon kis mennyiségben oldódik, nem éghető és nem táplál égést. Ezek a tulajdonságai teszik keresetté számtalan ipari alkalmazásban, pl. kiválóan alkalmas oxigénmentesítésre élelmiszerek csomagolásában, borászatban, vegyiparban, alumíniumkohászatban, elektronikai iparban forrasztóberendezések üzemeltetéséhez, vagonok, illetve veszélyes anyagokat szállító járművek anyagmentesítése és szellőztetésére, valamint nyomáspróbákhoz, földgáz-kutak fúrásainál a rétegnyomás növelése céljából. Továbbá az üzemelés körülményei között nem cseppfolyósodó inert gáztöltetként például légrugók, hidraulikus rendszerek tágulási terének gáztölteteként, tűzoltókészülékek túlnyomásos hajtógázaként. Cseppfolyós formában a nitrogént hűtőközegként alkalmazzák élelmiszerek gyorsfagyasztásában, fémiparban.

A nitrogén számtalan vegyületet képes létrehozni, legfontosabb vegyületei:

Szerves nitrogénvegyületek:

Alkaloidok, Amidok, Aminok, Azovegyületek, Benzimidazolok, Fenotiazinok, Guanidinek, Imidazolok, Izocianátok, Kinolinok, Kvaterner ammóniumvegyületek, Nitraminok, Nitrilek, Nitrovegyületek, Pirazolok, Piridinek, Purinok, Tetrazolok, Triazinok