Energiapédia szócikk találomra
Gábor Dénes
Gábor Dénes Nobel-díjas magyar fizikus, villamos-, gépészmérnök, a holográfia feltalálója.
(Forrás: Wikipedia)
1900. június 5.-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte. Már elég korán elkezdte érdekelni a fizika. Fő érdeklődési területe az atomok világa és az elektronok viselkedése volt. Ezért egyértelmű volt, hogy az érettségi Budapesti Műegyetemen folytatja a tanulmányait 1918-ban. Gépészmérnöki karon kezdte, majd 1920-ben, Berlinben a műszaki főiskolán, elektromérnöki ágon folytatta. 1924-ben szerezte meg az elektromérnöki diplomát.
Első munkahelye Németországban volt. Egy magasfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó kutatóintézet munkatársa lett. A pályája kezdetén a nagy teljesítményű, nagyfeszültségű villamos távvezetékekben létrejövő tranziens jelenségekkel, majd az ún. vándorhullámok megfigyelésére szolgáló katódsugár oszcillográfokkal foglalkozott. Ez vezette az elektronoptika tanulmányozásához, majd emiatt kezdett érdeklődni az elektronsugaras berendezések (először az oszcillográfok, majd az elektromikroszkóp, végül a televíziós képcsövek problémái) iránt.
1932-től elkezdett foglalkozni a plazmajelenségek elméletével. Ez adta az ötletet a plazmalámpa megvalósítására. Ezt 1934-35-ben a Tungsram kutatólaboratóriumában próbálta megvalósítani. Sikeresek voltak a laboratóriumi munkák, azonban magyarországi gyártásra nem került sor.
1937-ben Angliába költözött. Ekkor 14 évig a Thompson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumában dolgozott. Az elektronoptika volt a fő munkaterülete. Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata vezette a holográfia feltalálásához. Ezt az elméletét 1946 és 1951 között dolgozta ki. Rájött arra, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámok valamennyi információját fel kell használni (nemcsak a hullámintenzitást, hanem a hullámok fázisát és amplitúdóját is). Ha ez megvalósul, akkor a tárgyról teljes (holo), és térbeli (graf) kép nyerhető.
1947 és 1958 között elektronoptikát tanított az Imperial College-ban, majd ugyanitt 1967-ig az alkalmazott elektronika professzora volt. Nyugdíjazásától halálig is tanácsadó maradt az intézményben.
1962-ben látogatott haza Magyarországra. 1967-ben vonult nyugalomba. 1971-ben a holografikus módszer feltalálásáért és kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért fizikai Nobel-díjat kapott.
1974-ben súlyos agyvérzést szenvedett, majd 1979. február 9.-én hunyt el Londonban.